Ha az olasz „csizma” kenyérből lenne, az ott élők ezerféle módon tudnák elfogyasztani. Kivéve a gyerekeket, akik sajnos nem akarják soha megkóstolni, hacsak nem kenünk nekik néhány szeletet mogyorókrémmel és ekkor láthatjuk, amint megadják magukat ellenállás nélkül. Tehát biztosan több mint 200 féle kenyér létezik Olaszországban. Lehetetlen mindegyikről leírást adni, de régióról régióra megpróbáljuk ismertetni a legtipikusabb előállítási módokat.

Kenyértípusok Olaszország egyes régióiban:

Abruzzo: „Pane di Cappella” („kápolna kenyér”) - Cheti tartomány terméke. Tésztáját durvára darált búzalisztből, vízből és természetes élesztőből gyúrják. Hosszúkás, elnyújtott formájú, és minden, körülbelül 500 gramm súlyú cipót jól felmelegített kemencében kell megsütni. Egy másik abruzzoi specialitás a „Polifermo”, melyet Teramo tartományban készítenek és melynek súlya a 3 kg-t is elérheti, emiatt viseli a "gigantikus" nevet. Az alapja ugyancsak durvára őrölt búzaliszt és természetes élesztő.

Basilicata: - Ezt a kenyeret Matera tartományban és kizárólag a Szeplőtlen Fogantatás ünnepére készítik. Az alapja finomra őrölt búzaliszt és természetes élesztő, melyhez disznózsírt, olajat, darált köményt kevernek. Fánk alakúra formázzák és fatüzelésű kemencében sütik. A „Panella” viszont egy kis cipóféle, melyet szigorúan fatüzelésű kemencében kell sütni, miután a tésztát durvára darált búzalisztből és természetes élesztőből meggyúrták és legalább 6 órán át pihentették.

Calabria: A „Pitta” egy lángosféleség, melyet egyformán lehet durvára vagy finomra őrölt búzalisztből készíteni, néha mindkettőt használják egyidejűleg. Természetes élesztőt adnak hozzá és kör alakúra formázzák a közepén egy lyukkal. Kemencében és serpenyőben egyaránt megsüthető.

Campania: „Pane cafone” - Az egész régióban elterjedt, egy kenyér melyet finomra őrölt búzalisztből és természetes élesztőből készítenek és sima, kerek alakra gyúrnak.

Emilia Romagna: „Piadina” - Romagna tartományban született, de Forlí tartományban és egészen Pesaro tartományig készítik. Kézzel gyúrják finomra őrölt búzalisztből, vízből és sóból. A tésztát fa sodrófával kinyújtják és egy égetett agyag tányéron, tűzön sütik meg. Főként töltve figyelemre méltó az íze.

Pan de frizze: - A friuli „tél kenyerének” is nevezik. Próbáljuk meg megérteni miért:

- finomra őrölt búzalisztet, természetes élesztőt, tojást, sertéstepertőt, vajat és szalonnát tartalmaz…

Lazio: „Pane di Genzano” - Nagyon híres kenyérféle, főként a jó minősége miatt. Finomra darált búzalisztből és természetes élesztőből készítik. Egy óra kelés után nagy faládákba pakolják, meghintik korpával és újra betakarják, majd egy órával később megsütik őket.

Lombardia: „Mantovano” - Durvára őrölt búzalisztből, természetes élesztőből és vízből készítik. A tésztát feltekercselik és hosszában felvágják. A cipók 100-500 gramm súlyúak.

Marche: „Integrale” - A legismertebb kenyeret Pesaro tartományban készítik. Finomra őrölt korpás búzalisztből és természetes élesztőből áll. Másik specialitás a „Filone casareccio”, házilag készítik nagy mennyiségben. Finomra őrölt búzaliszt, természetes élesztő és só az alapanyagai.

Piemonte: „Mica” - Ez egy sós kenyér, főként Torino környékén készítik. Egy egész éjszakán át kell keleszteni és minden darab 40-50 dkg-ot nyom.

Puglia: ”Friselle” - Főleg Lecce környékén készítik nagy mennyiségben, durvára őrölt árpa és búzalisztből és természetes élesztőből. Összekapcsolt kifli vagy fánk alakúak, melyeket félbevágnak egy zsinórral és ezután egy órán át sütik. Nem kevésbé híres a „Pane di Altamura”, melyet Calabriában is ismernek és készítenek. Az alapja durvára őrölt búzaliszt, természetes élesztő, maláta és só. A pihentetés után a tésztát újra átgyúrják és a végén megsütik.

Sardegna: „Pane Carasau” - „Kottának” is hívják, főként Sassariban és Nuoroban készítik. Az alapanyaga durván őrölt búzaliszt és természetes élesztő. A meggyúrt tésztát kinyújtják és kemencébe teszik, ahol megdagad. Amint megkelt, kiveszik, feldarabolják, majd újra visszateszik a kemencébe és megsütik.

Sicilia: „Pane forte” - Ez a kenyér finomra őrölt lisztből, természetes élesztőből és szezámmagból készül. A cipók körülbelöül 10 dkg súlyúak egyenként.

Toscana: „Pane toscano” - Durvára őrölt búzalisztből, természetes élesztőből és vízből állítják össze. Tipikusan kereszt alakú bemetszést raknak a hátoldalára. Az egész régióban nagy mennyiségben készítik, de a leghíresebb az, mely Altopascioból származik.

Trentino Aldo Aldige: „Pane di segale” - Ezt a kenyérfélét mind kevesebb mennyiségben sütik, melynek oka a hozzávaló gabonaféle termesztésének csökkenése. A tészta korpás rozsból, finom búzalisztből, savanyú élesztőből és sóbol áll.

Umbria: „Pane di Terni” - Ezt a kenyérfélét az olaszok nagyrésze ismeri, az egész régióban és a fővárosban is készítenek belőle. Finomra őrölt búzalisztből, vízből, sóból és sörélesztőből készítik. Egyszer pihentetik és a végső sütés előtt osztják szét a tésztát.

Veneto: „Ciabatta” - Ezt a kenyeret immár széles körben készítik nagyon sok olasz városban, ha csak nem mindben. Finomra őrölt búzalisztből, vízből, olajból és természetes élesztőből állítják össze a tésztát. Papucs alakú formájáról kapta a nevét. Jellemzője a magas víztartalom.