A fekete kenyér egy orosz nemzeti péktermék, az orosz kenyérsütés lelke. Viljam Vasziljevics Pohlebkin (konyhaművészeteket kutató történész) szerint a fekete kenyér közvetlen hatással volt a történelemre, az ősi Oroszország fejlődésére. Ez a folyamat köszönhető volt - többek között- annak is, hogy a nyugati (katolikus) hagyomány szerint fehér (kovász nélküli) kenyeret kellett volna enniük az embereknek, de az oroszok a fekete, kovászos (savanyú-kesernyés) kenyérhez voltak hozzászokva. Amikor a IX. században a keresztény egyház nyomást kezdett gyakorolni Oroszországra, a Provoszláv Bizánc támogatta utóbbit a kérdésben, ezzel meghatározva az utat, melyen Oroszország elindult.

Az a fajta fekete kenyér, melyet a múltbéli oroszok ettek, eltér a napjainkban fogyasztott fajtáktól, hiszen az elkészített kovászt keverték össze a régi, megmaradt tészta maradványaival a kenyér teknőjében. Ezek a tészták több vitamint és enzimet tartalmaztak. Sütés közben kialakult a sütőlemezen egy kéreg, mely nem csak finom, de a legegészségesebb része volt az elkészült terméknek.

A fekete kenyér teljes kiőrlésű rozskenyeret, hámozott és csírázott lisztet tartalmaz, továbbá a rozskenyér rozsliszt-tartalma meghaladja az 50%-ot.

Már a középkorban megjelentek a fekete kenyér különböző fajtái, mint például a „főzött”, a borodino-i vagy a krasnoselskij-i.

A borodino-i kenyér (Borodino kenyér) megjelenésének története igen népszerű. A napóleoni háborúk egyik legvéresebb küzdelme a Mozsajszk város közelében található Borodino falu mellett zajlott (1812). A számtalan halottat és sebesültet hátrahagyó csata után a faluban élő özvegyek megalapították a "Megváltó"-kolostort. A kenyérsütés a kolostorokban élők körében az egyik legnépszerűbb hagyományos foglalkozásnak számított. A borodinoi kolostorban szolgálók feltaláltak egy újfajta rozskenyeret, mely később „Borodino” néven híresült el. A rendházba látogató zarándokok körében hamar közkedveltté vált ez az új termék, sokat vásároltak belőle, majd folytatták útjukat és közben egész Oroszországban hírét vitték. Később voltak akik csak a „Borodino” miatt keresték fel a Megváltó-kolostort.

A mai pékségek továbbra is őrzik ennek a tradicionális ételnek a receptjét: